Vissza a csapathoz

Ambrus Ildikó

Ambrus Ildikó vagyok, szupervizor, coach és gyásztanácsadó. Immár több mint tíz éve kísérek embereket; támogatom őket szakmai identitásuk formálásában, vezetői és segítői szerepeik megélésében, egyéni fejlődésükben és veszteségeik feldolgozásában.

Ez idő alatt számtalan képzésen vettem részt – és ma is folyamatosan tanulok. A legfontosabb tanulásom azonban nem egy tanteremben történt. Abban képződtem a legtöbbet, hogy mit jelent számomra másokat segíteni, és mit jelent kísérni őket saját folyamataikban, elakadásaikban, kérdéseikben és változásaikban. Számomra a segítés nem „megjavítást” jelent. Nem adok kész válaszokat, nem mondom meg, mi a helyes, és nem adok direkt tanácsokat. A munkám lényege az önazonos jelenlét és veled együtt tanulok én is magamról.

Szupervízióban olyan szakembereket, vezetőket és segítő foglalkozású embereket kísérek, akik szeretnének jobban rálátni saját működésükre. Akik dilemmákkal, szerepkonfliktusokkal, nehéz emberi helyzetekkel találkoznak, vagy egyszerűen meg szeretnének állni egy pillanatra, hogy tudatosabban folytathassák az útjukat. A szupervízió számomra a szakmai önreflexió és a fejlődés biztonságos tere.

Coachingban azokkal dolgozom, akik változás előtt állnak, döntéshelyzetben vannak, új célokat keresnek vagy szeretnének közelebb kerülni önmagukhoz és saját erőforrásaikhoz. Legyen szó vezetői kihívásokról, karrierdöntésekről, önbizalomról vagy személyes fejlődésről, a közös munka célja, hogy tisztábban lásd önmagadat és a lehetőségeidet és elérd a kitűzött céljaidat.

Veszteségfeldolgozás során olyan embereket kísérek, akik életük egy fájdalmas átmenetét élik. A veszteség nemcsak egy szeretett személy halála lehet. Gyászolhatunk egy kapcsolatot, egy egészségi állapotot, egy munkahelyet, egy élethelyzetet, egy beteljesületlen vágyat, meg nem született babánkat, vagy akár egy korábbi önmagunkat is. A közös munka során teret kap mindaz, aminek időre, figyelemre és elfogadásra van szüksége.

Mindhárom területen abban kísérem a hozzám fordulókat, hogy kapcsolódni tudjanak önmagukhoz, meghallják a saját válaszaikat, képesek legyenek nézőpontot váltani, és biztonságban legyenek akkor is, amikor még csak a csend van jelen. Amikor még nincs válasz. Amikor még nincs megoldás. Nem siettetek. Nem tolok egyetlen irányba sem. Nem veszem át a felelősséget – de nem hagylak magadra.

Ha olyan kísérőt keresel, aki nem előrébb jár, hanem melletted; aki nem tudni akar rólad, hanem érteni szeretne téged, akkor jó helyen jársz. Veled vagyok, amíg újra kapcsolódni tudsz önmagadhoz.