Hála, ami megtart

Írta: Ambrus Ildikó, szupervizor, coach, gyásztanácsadó, mediátor

Szeptember 21. a hála világnapja. A hála szó hallatán sokaknak egy szép füzet, egy inspiráló idézet vagy a „gondolkodj pozitívan” felszólítás jut eszébe. Pedig a hála ennél jóval összetettebb, és sokkal emberibb tapasztalat.

A hála közel sem jelenti, hogy az életünkben minden rendben van. Nem kell hálásnak lennünk a veszteségeinkért, a betegségeinkért, a csalódásainkért vagy azért, ami igazságtalanul történt velünk. A hála inkább annak a tudatosítása, hogy a nehézségek ellenére mi az, ami jelen van az életünkben, értéket és támaszt jelent. Mi tart meg bennünket? Ki az, aki mellettünk áll és támogat? Miből meríthetünk erőt? Mi az, ami talán csak egyetlen pillanatra, de könnyebbé teszi a nehezebb napokat?

A hála érzés sokszor egészen apró dolgokból fakad:

• egy beszélgetés, amelyben figyeltek ránk, úgy igazán;
• egy csésze tea, ami megnyugtatja a lelkünk és a testünk;
• egy kis házikedvencünk társasága;
• egy sikeresen elvégzett feladat;
• a testünk, amely a nehézségek ellenére is visz tovább;
• vagy akár az a felismerés, hogy ma már valamivel távolabb vagyunk attól, ami rendkívül megnehezítette a napunkat.

Mit mond erről a pszichológia?

Robert Emmons és Michael McCullough kutatásai szerint a hála rendszeres tudatosítása kapcsolatban állhat a jobb közérzettel, a pozitívabb érzelmek gyakoribb megélésével és az optimistább jövőképpel. A résztvevőknek nem kellett nagy dolgokat végrehajtani a megfigyelés alatt: egyszerűen rendszeresen feljegyezték, miért lehetnek hálásak az életükben.

Wood, Froh és Geraghty kutatási összefoglalója pedig arra mutat rá, hogy a hála összefügghet a lelki jólléttel, a támogató társas kapcsolatokkal és bizonyos esetekben a jobb alvással is.

A hatás azonban nem varázslat. Sajnos nincs jelen egy tündér, aki a varázspálcájával eltünteti a problémákat. A hála gyakorlása nem tünteti el a problémáinkat, és nem helyettesíti a segítségkérést. A kutatásokból arra tudunk következtetni, hogy a hála gyakorlására inkább egy olyan pszichológiai erőforrásként érdemes gondolnunk, amely elősegíti azt, hogy újrahuzalozzuk az idegrendszerünket, és a fókuszunkat olyan eseményekre, élményekre, érzésekre helyezzük át, ami a jóllétünket táplálja.

Nehéz időszakokban ugyanis a figyelmünk természetes módon beszűkülhet arra, ami veszélyes, fájdalmas vagy hiányzik. Ez az idegrendszerünk túlélést szolgáló működése. A hála nem arra kér bennünket, hogy tagadjuk le mindezt, hanem arra, hogy a fájdalom mellett vegyük észre azt is, ami még elérhető erőforrás vagy testi-lelki táplálék.

Nem azt mondja: „Nincs jogod rosszul lenni, hiszen annyi mindened megvan.”

Sokkal inkább ezt kérdezi: „Miközben most nehéz, van-e valami, ami egy kicsit megtart?”

Amikor a hála nehézzé válik

Vannak élethelyzetek, amikor szinte lehetetlen hálát érezni. Gyászban, betegségben, kiégésben, kapcsolati vagy egzisztenciális krízisek idején a „légy hálás” felszólítás akár bántó is lehet. Ezekben a helyzetekben nem újabb elvárásra van szükségünk.

Nem kell erőltetni a hálát, és nem kell bűntudatot éreznünk azért, mert éppen nem sikerül gyakorolni. A hála nem teljesítmény, nem erkölcsi kötelesség és nem a „helyes lelkiállapot” bizonyítéka. A hálához vezető úton az első lépés sokszor csak annyi, hogy nem félünk szembenézni azokkal a nehéz érzésekkel, amelyek most jelen vannak bennünk. Nagyon nagy erő kell hozzá sokszor, de a hála megszületése előtt talán érdemes kimondani, hogy:

• Nekem ez most nagyon nehéz és fáj.
• Ez most túl sok, hogy elbírjam.
• Erre nem voltam felkészülve.
• Segítségre van szükségem.

A valódi hálának előfeltétele ez az őszinteség. Az őszinte hála nem elfedi a nehéz érzéseket, hanem teret ad nekik.

Amit szeretnék magammal vinni ebből a napból

Nem kell különleges vagy felemelő válaszokat adnod akkor, amikor szeretnéd gyakorolni a hálát. Elég az az ici-pici apróság, ami aznap megragadta a figyelmed. Lehet, hogy ma a hála egy szeretetteljes kapcsolódást jelent. Máskor egy apró örömöt vagy ajándékot. Megint máskor azt a felismerést, hogy valamit túléltünk, amiről korábban nem hittük, hogy képesek leszünk rá. És persze az is előfordulhat, hogy szimplán azért vagyunk hálásak, mert egy nehézséget nem egyedül kell cipelnünk.

Ha most nehéz megtalálnod azt, ami megtart

A SunFLOWer Pszichoműhelyben nem arra biztatunk, hogy gondolkodj pozitívabban, és nem próbáljuk gyorsan „jóra fordítani” azt, ami fáj.

Biztonságos, elfogadó teret kínálunk ahhoz, hogy megértsd, mi történik benned; kapcsolatba kerülj az érzéseiddel és az erőforrásaiddal; valamint megtaláld a saját utadat a veszteségekhez, változásokhoz és elakadásokhoz való alkalmazkodásban.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, keress bennünket bizalommal. Nem kell egyedül megtalálnod a válaszokat.

Kapcsolódó cikkek

• Gyász és veszteség, hogyan dolgozzuk fel?
• A gyász szakaszai: mi történik bennünk egy veszteség után

Ha ebben a témában segítséget keresel, Ambrus Ildikóhoz fordulhatsz.

Felhasznált szakirodalom