PTSD és felépülés: amit a thai barlangmentés tanított

Írta: Kató-Nagy Szilvia, közgazdász, pszichológus, önismereti és kommunikációs coach

Biztosan mindannyian hallottuk a hírt: egy focicsapatnyi gyerek és edzőjük egy barlangban ragadt, ahonnan csak egy többnapos és igen bonyolult mentőakcióval tudtak kiszabadulni. Olyannyira veszélyes volt ez az akció, hogy a haditengerészet egy képzett búvárja eközben életét vesztette.

Természetesen óriási médiafigyelmet kapott az esemény, de a felelősök keresése és a sárdobálás valahogy mégis elmaradt, habár hasonló tragédiák forgatókönyve általában így zajlik. Sőt, a fiúk most egy buddhista kolostorba vonultak el tíz napra. Vajon hogyan segíthet ez nekik bármiben is?

Röviden a PTSD-ről

Traumatikus események után gyakran jelentkezhet a PTSD, azaz a poszttraumatikus stressz szindróma. A betegségben szenvedők újra és újra átélhetik a traumát: visszatérő gondolataik, érzéseik, álmaik, hallucinációik befolyása alatt szinte képtelenné válnak beilleszkedni a hétköznapokba. Beszűkül az érzelmi világuk, ahogyan a jövőjükről alkotott képük is, és akár az énképük is megváltozhat.

A traumatikus állapot feldolgozása történhet diszfunkcionális viselkedési stratégiák mentén, melyek hosszú távon ellehetetlenítik az egészséges életvitelt. Ilyenkor a beteg például:

• minél később próbál lefeküdni, hogy ne legyenek rémálmai;
• tépelődik, rágódik, nem tud szabadulni az esemény gondolatától;
• önmagát hibáztatja;
• úgy érzi, beleőrül a saját érzéseibe;
• görcsösen kerül mindent, ami a traumára emlékeztetheti;
• de akár emlékezetkiesése is lehet.

Ezek a tünetek félelemhez, haraghoz, bűntudathoz, szégyenhez és szomorúsághoz vezetnek, ezáltal szinte megbénítják a traumát feldolgozni nem tudó személyt. Tulajdonképpen a PTSD-ben szenvedő ember a traumatikus eseményt és annak következményeit súlyos, jelen idejű fenyegetettségként éli meg: hiába múlt el a veszély, nem képes megszabadulni a félelemtől.

Sőt, egyes esetekben csak a traumát követő körülbelül fél év után jelentkeznek a PTSD-tünetek, tehát megeshet, hogy hat hónapon át a beteg azt gondolja, már rég túllépett a történteken, aztán valami mégis felszínre hozza ezt a különös rettegést.

Miért olyan nagy szó elvonulni egy kolostorba?

Térjünk vissza a thai focicsapathoz, és lássuk, mit csinálnak ők másképpen a PTSD leküzdéséért, amit példaértékűnek érzünk. A thai ifi focicsapat tagjai ezt nem teszik:

• nem maradnak otthon, hogy édesanyjuk vigasztaló karjaiban próbáljanak gyógyulni;
• nem mennek el a foci-világbajnokság döntőjére, amire egyébként a FIFA elnöke hivatalosan is meghívta őket;
• nem ülnek le okostelefonjaik elé, hogy csetelhessenek a barátaikkal;
• és ami a legfontosabb: nem csinálnak úgy, mintha mi sem történt volna.

Hiszen a tragédia megtörtént, és az alapos orvosi vizsgálatok után a thai focicsapat fiatal tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy megelőzzék a még nagyobb bajt, a pszichés problémák kialakulását.

A pillanat megvár, a lelki egészség nem

A meditáció segíti az agyi struktúra átrendeződését, és így a PTSD-tünetek csökkentését is. Ha befelé figyelünk, és a lelki egészségünket nem hanyagoljuk el, hosszú távon eredményesebben tudunk működni. Így talán kevesebb elakadással kell megküzdenünk az életünk során, mint ha csak kapkodnánk, és a pszichés igényeinkre fittyet hányva csak a pillanat után rohannánk.

A pillanat megvár, a lelki egészségünk viszont nem. Hagyjunk magunknak időt a felépülésre, legyen szó traumákról vagy bármilyen kisebb-nagyobb életeseményről. Egy szakítás, egy szeretett személy halála vagy bármilyen más veszteségélmény is jelenthet mély traumát az egyén számára. A jó hír, hogy nem kell egyenesen kolostorba vonulni.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, keress bennünket bizalommal. Nem kell egyedül megtalálnod a válaszokat.

Kapcsolódó cikkek

• Egészségszorongás: amikor a leletre kell várni
• Depresszió és érzelmi bátorság: miért nem segít az érzések elrejtése

Ha ebben a témában segítséget keresel, Kovács Tímeához fordulhatsz.